Ki is az idegesítő? III.rész

Miután felkeltettek minket, hogy leszálljunk. Izgatottan vártuk, hogy mit fogunk csinálni 3 hónapig Koreában. Beértünk a fővárosba és tátva maradt a szánk a látványtól. Elmentünk a fiúk lakóhelyükre ami elképesztően nagy volt. De legalább volt választási lehetőség a szobák között. Anita egyből elfoglalta az egyik legnagyobb szobát. Én mentem a saját szobámba ez kicsit kisebb nem szeretem annyira a nagy szobákat. Ezzel nem én voltam egyedül Taehyung se nagyon szereti a nagy szobákat. Kicsit késő volt már úgy, hogy elkezdtünk a a lefekvéshez készülődni. Mindenki lefürdött míg a nagynéném elkészítette a vacsorát. Vacsora közben mondtak nekünk egy nagyon örömteli hírt.
-Ugye a nyári szünetet itt töltitek Koreában, de mikor mentek vissza a fiúk is mennek veletek és majd  januárban jönnek vissza, de március végén megint mennek magyarba.
-Tényleg 5 hónapig velünk lesznek?
-Igen kell nekik egy kis pihenés. Habár ha meg gondolom mellettetek pihenni? -mondta kicsit gúnyosan
-Ígérjük tűrhetőek leszünk!
-Nincs rá semmi szükség bírjuk a hülyeségeiteket -mondta Jimin kedvesen
-Én nem!! -kiáltott fel Suga
-Nyugi te sem vagy egy angyal -gúnyosan nevettem
-Chh... -mondta magában Suga mert tudta hogyha vissza szól rászól az édesanya és azt senki sem szeretné.
Miután végeztünk az evéssel segítettünk eltakarítani az asztalról. Mentem a szobám felé mikor Suga kigáncsolt a kanapé előtt.
-Juj bocsi nem direkt volt! -mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Igen? Véletlen? -kérdeztem gúnyosan
-Teljesen! -válaszolt magabiztosan
-Ha te mondod. -pöcköltem meg a homlokát
-Gyere csak vissza! -fogta meg a csuklom és rántott vissza. Le rántott az ágyra és ráült a hátamra nem teljes súllyal csak lazán.
-Szállj le rólam!
-Nem fogok! -mosolygott
-Hee... -Hirtelen befogta a számat mikor hívtam volna az édesanyát.
-Ez így nem jó, hogy minden kis gondodnál hívod anyát.
-Lehet nem meg oldás. -helyeseltem mikor levette a számról a kezét -Jimiiiiin -Kiabáltam Jimin után
-Igen?.... Mit csináltok?
-Öh.. ez csak egy oppa-dongsaeng bonyodalom... a lényeg, hogy leszeded rólam?
-Persze! -és megfogta a két kezét és felhúzta. Én kimásztam alóla és nyújtóztam egyet.
-Köszi
-Nincs mit! -és ment vissza a szobájába. Másnap reggel ők elmentek gyakorolni. Mi felkeltünk, olyan 10-11 körül keltünk fel vagyis keltettek fel, mert ha rajtunk múlna, akkor az egész napot végig aludnánk. Reggelizni nem reggeliztünk hanem már az ebédet vártuk. Míg vártuk videó játékoztunk egy kicsit utána meg filmet néztünk. A fiúk közbe hazaértek és leültek mellénk nézni. 
-Jöhettek enni! -kiabált a konyhából a nagybátyám
-Megyünk!
Az ebéd nagyon finom volt szokás szerint.
-Miután végzett mindenki pihen egyet majd megyünk egyet sétálni rendben? -kérdezte a nagynéném
-Rendben -válaszolt sorra mindenki. Most is segítettünk eltakarítani mint mindig. Egy tíz perc pihenő után előkészültünk és elindultunk Szöul utcáin. Gyönyörű volt minden. Sötétedésnél elmentünk a Han folyóhoz és bámulatos volt. Miután abbahagytuk a csodálkozást elmentünk abba az éterembe ami pont a Han folyóra néz. Az étel és a kilátás is isteni volt sose fogjuk elfelejteni ezt a 3 hónapot.....

Ki is az idegesítő? II. rész

Végre leszálltunk a repülőről de még nem Koreában hanem csak Kínában, mert nekik még koncertezni kellett egy-két helyen. Mi nem ettünk semmit az izgatottságtól és még most sem fogunk tudni mivel végig kell sétálni a reptéren a BTS-el a rajongók között és beszállni a kocsiba. Mit fognak gondolni kik vagyunk, hogy kerültünk oda? Alig hallottuk a saját hangunkat a sok rajongó sikítozása miatt. Semmi mást nem lehetett hallani csak hogy ,,BANG-TAN BANG-TAN'' majd megsüketültünk. A kocsiban már nem volt olyan hangos, mint kint. Miután lepakoltunk a hotelben elmentünk enni egy csoda szép étterembe. És azt rendeltünk amit csak akartunk, de mivel nem ismertük a kínai konyhát nem tudtunk választani és inkább a tanácsukat kértük.

-Ez nagyin finom - sóhajtott fel az Anita

-Szerintem is.

-Többször kéne, ilyet enni.

A többiek csak nevettek rajtunk, hogy milyen érdekesen eszünk az evőpálcikát én könnyen használtam az Anita nagyon szenvedett vele, de a végére nagyon belejött. Ki se léptünk az ajtón, de már özönlött előttünk a sok fan lány. Alig szabadultunk meg tőlük.

-Olyan kis aranyosak voltak -mondtam

-Szerintem is.

Ők ugyan úgy csak nevettek rajtunk mivel mi nem értettük mit mondott a sok kínai lány de ők félig meddig értették. Elmagyarázták mit mondogattak/kérdezgettek:

-Csak azt kérdezgették ,,kik ezek a lányok?'' ,,miért vannak veletek?''

Egyszerre egymásra néztünk és csak azt mondtuk 

-Ooooo, de aranyosak
Ők csak tovább nevettek rajtunk mint indig a sok hülyeségünkön. Vissza mentünk a hotelbe és gyorsan elfoglaltuk a legjobb szobát. Kipakoltuk a ruháinkat közben beszélgettünk:

-Alig hiszem el, hogy tényleg Kínában leszünk egy hétig

-Ugye? Én is alig tudom elhinni.

-És utána meg megyünk Koreába igeeeen!!

Ez a hét nagyon hamar eltelt néha megnéztünk a fiúk gyakorlását és azzal is sokat tanultunk, hogy ők is segítettek tanulni a nyelvüket. Elpakoltunk mivel másnap kora reggel megyünk Koreába. Reggel alig akartunk felkelni nagyon álmosak voltunk és az egész repülőutat végig aludtuk....

Ki is az idegesítő? I. rész

Mint minden hétköznap reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Felöltöztem, reggeliztem és elindultam az iskolába. Mikor beértem mind leültünk a helyünkre. Megérkezett a tanár és kimentünk az udvarra. Kint nem csináltunk valami sok mindent csak telefonoztam. Egyszer csak egy olyan bejedzés került a szemem elé amit miután elolvastam sikítva rohantam és kerestem a barátnőmet. Mire megtaláltam teljesen kimerültem és ő csak kérdezgetten

- Mi van?

- Anita el sem fogod hinni mit olvastam - válaszoltam lihegve

- Mit? Na mond már?

- A BTS jön Magyarországra méghozzá nemsokára

- Tényleg vagy csak szopatsz?!

- Nem viccelek tényleg jönnek

- ÁÁÁÁ - sikítozott ő is, mint a hülye miután meg mutattam neki a bejedzést.

Sokan nem értették, miért sikítozunk mint két idióta. Még most is alig hisszük el, hogy megint láthatjuk őket, de sikerült megnyugodnunk és érthetően beszélgetni. Nem csináltunk semmi mást csak azt próbáltuk kinyomozni mikor is jönnek. Miután kiderítettük, hogy mikor jönnek elkezdtünk arról beszélgetni hogy mit csinálunk majd ha megérkeznek. Reménykedünk, hogy még a fellépés előtt találkozunk velük mert szívesen beszélgetnénk velük. Lassan telt el ez az egy hónap de végre itt van június 23 jönnek!! Olyan izgatottak vagyunk. Kimentünk eléjük a reptére de észre se vettek minket a nagy tömegben így hát inkább otthon vártuk meg őket. Mikor megérkeztek minden kiabáltunk, hogy ,annyeoooong'. Elkezdtünk beszélgetni. Elbeszéltünk egy csomó időt de nekik menniük kellet gyakorolni hisz három nap múlva fellépnek. Miután elmentek megpróbáltuk rábeszélni a nagybátyámat Misit, hogyha mennek vissza akkor nem e mehetnénk velük és Suga édesanyával. Nagyon nehezen de sikerült rábeszélnünk és mint mindig sikítoztunk mint két hülye. Nem lógtunk minden nap a nyakukon mert tudtuk, hogy sokat kell gyakorolniuk és kell nekik a magán tér. A koncertet az első sorból néztük végig és még mindig csodálkozunk hogy lehetnek ilyen ügyesek. Mikor vége lett a koncertnek hazamentünk láttuk rajtuk nagyon kimerültek és legszívesebben három napig aludnának, de sajnos nem lehet mivel holnap megyünk Koreába. Már nagyon izgulunk és kíváncsiak vagyunk, milyen lesz a BTS-el menni a reptérre a sok rajongó között. Felszálltunk a repülőre és izgultunk milyen lesz Koreában de féltünk egy kicsit a repülőn.....